Elkezdődött a szünidő

Június vége van. Az iskolaév bezárása új feladat elé állítja az önkénteseket és az éppen talajt-fogott koordinátort. A nap tizenkét órájában kell értelmes és hasznos programot csinálni a gyerekeknek az otthonokban. Az önkéntesek felváltva alkalmazzák a két tipikus közelítést: „Nagy-durranás” programot szerveznek, vagy a mindennapos időt próbálják kitölteni előremutató módon. Hátha tanulnak valamit a gyerekek hozzáállásról, a világról és a saját helyükről benne.

Nedves Búcsú

Elérkezett az év és a környék legnagyobb eseménye a Somlyói Búcsú, amire tömegek özönlik el Csíkszeredát. A szálláskeresés idején Imre bácsival is úgy tudtam csak megállapodni, hogy erre a három napra feladom a szobám és legfeljebb alszom a társalgó kanapéján. Azt terveztem akkor, hogy majd munka-utazást szervezek ebben az időben. De miért is mennék el pont a búcsú idején Csíkból? 

Elsőáldozás és disznóáldozás Erdőalján

Eljött az időszak amikor már nem tudom minden percemet a munkára szánni és nagy ritkán, alaposan előreszervezett programokat csinálni. Egyik eseményből zuhanok a másikba. Temesvárt követően autóban éjszakáztam Segesváron, amit úgy látszik kezdek megszokni, mert valóban tudtam aludni. Aztán a hétvégén megjártam újra Marosvásárhelyt, a Gyilkos tavat és a Békás szorost. Újonnan szerzett ismeretségeimnek köszönhetően pedig következő hétvégén első áldozásra vagyok hivatalos. 

 

TeSzT bejegyzés

Sűrűvé vált a program. Bálint elment hétfőn és én kedden újra Temesvárra voltam hivatalos. Temesváron is önkéntes programot akarunk indítani és ez egy jó időpont, mert éppen zajlik a színházi fesztivál. A konstrukció a szokásos. Autóval Segesvárig, onnan pedig vonat Aradra és átszállás Temesvár felé. Két és fél hónappal korábban a télből mentem a tavaszba. Most a csíki nyárból megyek a Temesváriba. Ez nagyjából ugyanaz a különbség. 

 

Bálint a Hargitán

Május van. Eltelt 3 hónap az ittlétemből. Eljött a nyár. Hozzá sem kell tennem, hogy ez csak amolyan csíki nyár, de mégis süt a nap és alkalmanként egész meleg is tud lenni. Barátokat szereztem, megismertem a vidéket, kialakult a heti és napirend. A bulinap kedd. A szomszéd srácokkal ilyenkor megyek Ami-ba. Az önkéntesek hétvégén mennek és jönnek. Mindig van kiről gondoskodni, valakinek a problémáját megoldani. Kedvencem volt éjjel egykor letenni a priznices borogatást és gyomormérgezéssel nekivágni a Marosvásárhelyi reptérnek, hogy az elutazó önkénteslányok elérjék a fél négyes gépet. Végülis ha hárman alszanak az autóban, senkinek nem tűnik fel, ha megállok az út szélén, amikor muszáj. Szerencsére a nyárral megérkeznek a vendégek is. Az első látogatóm otthonról Bálint barátom.

Couchsurferek

Csík remek hely. Főleg kiváló az időjárása. Ugyanakkor az ember nem ismerheti meg Székelyföldet a meleg kollégiumi szobában, az olajradiátor mellett ücsörögve. Project-partnerek után kell nézni, kapcsolatokat gyűjteni és világot látni. Felkerekedtem tehát több alkalommal is, hogy elnézzek a csíki medencéből Nyugatra, Keletre, Északra és Délre. Ilyenkor kerülnek fókuszba a couchsurferek, akik szállást és társaságot tudnak nyújtani idegenben. 

Sámson

Nem gondoltam, hogy erről írok legközelebb a blogra. Az élet azonban otthonról is szállítja a meglepetéseket, ha nem is váratlan, de konkrét tervdátummal mégsem felruházott eseményeket. Nem vagyok megdöbbenve, nem állok értetlenül azelőtt, hogy Sámson meghalt. 16 betöltött év egy kutya esetében több mint szép kor. Sokmindenhez elég.

Időjárásról

Zuhog a hó és Nekem mindjárt indulnom kell, megy a vonatom Brassóba. Április 15. van, de az elmúlt napok mindegyike ilyen hideg, havas volt. Őrült hely ez a Csík. Mondják is gyakran a környékbeliek, hogy a Csíki medence egy istenverte hely. 

Gyerekekről

Begyűjtöttem Fay-t, az első repülős önkéntesemet Vásárhelyről. A program előbb székely reggeli volt: puliszkát ettünk túróval és tejföllel, hozzá kakaós kávét, ahogy vasárnap illik.

 

Lakáshelyzet II.

Szentegyháza

Visszatértem Szentegyházára. Hamar beláttam, hogy pazarló dolog lenne napi 50 km-t utazni ide. Pedig a hely magában megért valamelyes áldozatot. Szép amikor az ember egy kis faházból indul reggel útnak, kitárja a székelykaput és kikanyarodik a patak melletti földútra. Ilyen volt itt.

Lakáshelyzet I.

Székelyudvarhelyen ülök a Kőkereszt téren. Túl vagyok az erdélyi hónapok első őrült 2 hetén. Van ebben a világban minden. Nem is érdemes jónak vagy rossznak minősíteni. Olyan, amilyen és bizony a könnyebb körülmények közül érkezőnek még a véleményalkotás szabadságával is óvatosan kell élnie, mert elveszti a túlélés legfőbb zálogát, a beletörődés áldott képességét.

Az indulás

A Temesvár-Segesvár vonaton utazom Székelyföld felé. Az éjszakai messzeségben tarlók lángolnak. Mondhatom, hogy „hazamegyek”, mert öt hónapig Csíkban lakom, dolgozom és tanulok. Egyik sem vehető szó szerint. A munkám önkéntes, a szállásom ideiglenes, a tanulásom sem iskolarendszerű. És ettől olyan igazi az egész. A „haza” jelentése, pedig még bizonytalanabb, aminek pontos felderítése a most következő év egyik feladata.