Zuhog a hó és Nekem mindjárt indulnom kell, megy a vonatom Brassóba. Április 15. van, de az elmúlt napok mindegyike ilyen hideg, havas volt. Őrült hely ez a Csík. Mondják is gyakran a környékbeliek, hogy a Csíki medence egy istenverte hely.
Emlegetnek –30 fokos időszakokat télen, amivel én nem találkoztam ugyan (igaz, nem értem ide február 28 előtt), de azt csak megerősíteni tudom, hogy itt mindig jóval hidegebb van, mint akár csak a Hargita túloldalán, de még azt is mondanám, hogy akár a Hargitán. Újra és újra szembesülök evvel és irigyen hallgatom az otthoni történeteket, amik rövidnadrágos kerti flekkensütésről szólnak, miközben Nekem az a természetes, hogy a havat söpröm az autómról. Az első héten amikor Temesvárra mentem a csikorgó, jeges télből indultam és Aradon a vonatból kiszállva a tavaszban találtam magamat. ...5 napra... Aztán jöttem vissza jégeralsózni ebbe a csoda medencébe, ami medencének medence, de nem egy fürdőnadrágos létesítmény. Azt mondják a nyár ugyan szép meleg, de nem tart tovább egy napnál.
Városi legenda, hogy az udvarhelyi temető kapujára ez van írva: „Meg ett es jobb, mint Csíkban”. Voltam én ebben a temetőben és nem láttam ilyen táblát, nem is ez a lényeg, hanem, hogy itt tényleg mindig hideg van.
Udvarhelyt említve érdekes még a játékos szembenállás, ami két ilyen kis közösség között is felbukkan. Közös táraságban ülve is, a csíkiak tüntetően Csíki sört isznak, az udvarhelyiek Hargitát. De italozásról, ételekről máskor írok majd.
Múlt szombaton (április 8) az önkéntesek el akartak vinni két gyermekotthont a hargitafürdői kalandparkba. Remek ötlet, nagy kaland. Új élmény a gyerekeknek. (Különben azt gondolom, hogy az ilyen tapasztalatok, a világ kinyitása a legfontosabb oldala az itt működő önkéntes programnak. Nem az, hogy az önkéntes angolul beszél velük, vagy vesz nekik szőnyeget, de még csak az sem, hogy zöldséget és gyümölcsöt kapnak tőle, hanem, hogy új élményekkel, új impulzusokkal találkoznak rajtuk keresztül a gyerekek, felébredhet bennük az ambíció. A múlt szombat, ambícióval kapcsolatos részét megkérdőjelezném, de az biztos, hogy kaland volt. Az időjárás már reggel nagyon bizonytalanul kezdett: nagy szél fújt, de a másnapra mondott hóesés miatt a nem tűnt jó ötletnek elhalasztani a programot, így nekivágtunk. A Hargitára menet percenként változott az idő. Egyszer napsütés volt, másszor eső esett, aztán megint nap, megint eső, végül a kettő egyszerre. A Hargitát már hó takarta és esett is folyamatosan. Kemény hóviharban vágtak neki a srácok a fákra feszített kötélpályáknak. A kicsik kezét felváltva kellett melengetni és vígasztalni őket, hogy most ugyan hideg van, de majd lesz meleg is, csak ki kell bírni. Végül a kissebbek viszonylag hamar kidőltek, a nagyok belemelegedtek. Az időjárás is csendesedett, még a nap is kisütött, de meleg nem lett. Extra kedvezményt kaptunk az idő miatt és még teát és levest is.
Mondhatnám, hogy az idő hideg, de az emberek szíve meleg. Jelen eset mindenképp erről tanúskodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése