Búcsú már megint

Ez is búcsú, ha nem is olyan mint a nagy somlyói. Nem százezreké, csak én vonulok át a képzeletbeli "Csíkszereda" táblától az egyelőre alig sejtett "Más tájak" kiírás alá. Rövidesen tanzán rezidens leszek.

A misszió letelt. A hónapok elszaladtak. A rendrakás két hetébe kezdek Csíkban, Székelyföldön, ahol ezt a mesebeli tavaszt és éppen múló nyarat töltöttem. 

Önkéntesáradat II. - ...és mennek

Sok szép és klassz dolog van ebben az időszakban és ide kell sorolnom a szüleim látogatását is. Az érkezési napot „kiveszem” a kedvükért kvázi szabadságnak. A Corona expresszel jönnek, hálókocsiban és nagyon jó viszontlátni őket a csíki pályaudvaron. Ha kicsit kívülállóként is, valójában otthon vagyok ebben a városban. Mégis ha ők vannak Nálam vendégségben sokkal inkább otthonnak érzem bárhol is lakom.

Vendégek

Nincs hét esemény nélkül és ez így van jól. Péter és Noémi jön vendégségbe pénteken és maradnak négy napot. Az elmúlt hónapokban kétszer látogattam meg őket Temesváron és most hogy vége a színházi szezonnak visszakapom a vizitet.

 

Nedves Búcsú

Elérkezett az év és a környék legnagyobb eseménye a Somlyói Búcsú, amire tömegek özönlik el Csíkszeredát. A szálláskeresés idején Imre bácsival is úgy tudtam csak megállapodni, hogy erre a három napra feladom a szobám és legfeljebb alszom a társalgó kanapéján. Azt terveztem akkor, hogy majd munka-utazást szervezek ebben az időben. De miért is mennék el pont a búcsú idején Csíkból?