Búcsú már megint

Ez is búcsú, ha nem is olyan mint a nagy somlyói. Nem százezreké, csak én vonulok át a képzeletbeli "Csíkszereda" táblától az egyelőre alig sejtett "Más tájak" kiírás alá. Rövidesen tanzán rezidens leszek.

A misszió letelt. A hónapok elszaladtak. A rendrakás két hetébe kezdek Csíkban, Székelyföldön, ahol ezt a mesebeli tavaszt és éppen múló nyarat töltöttem. 

Tábor 2.1

Ahogy véget ért az egy hónap keresztúri táboroztatás, és elutaztak a szüleim, végre a tusnádfürdői táborra tudok összpontosítani. Kell is, mert félidőtől egy létszámban meggyengült csapatom maradt.

Önkéntesáradat I. - Jönnek és jönnek

Péterék a legjobb pillanatban jöttek. Már viszonylag rendezetten futott a keresztúri tábor és még épp nem indult el a csíki. Ugyanakkor a legjobb pillanatban mentek. Elutazásuk másnapján a második tábor rajtja is elérkezett. Hétfőn a gyerekeket leköltöztetik Tusnádfürdőre, én pedig összeszedem a már megérkezett önkénteseket, hogy kitaláljuk miről is fog a tábor szólni. 

Vendégek

Nincs hét esemény nélkül és ez így van jól. Péter és Noémi jön vendégségbe pénteken és maradnak négy napot. Az elmúlt hónapokban kétszer látogattam meg őket Temesváron és most hogy vége a színházi szezonnak visszakapom a vizitet.

 

Hogy szervezzünk nyári tábort? II. - Vonattal, stoppal, busszal

Csíkba hazafelé kipróbálom a romániai magánvonatot. A Keresztúr-Udvarhely vonal nincs benne a hivatalos CFR menetrendben. Itt a Regiotrans dieselei járnak mérsékelt gyakorisággal egészen Segesvárig. Vannak aztán olyan vonalak is, ahol az állami és a magánvonat is jár. Ha az ember nem odavalósi akkor nemigen szerez tudomást ezekről a járatokról, csak nem érti miért marad ki olyan sok idő egy-egy vonat között. A román vasút egyébként már magában egy élmény. Valószínűleg így van más a mi magyar állami vasutunkkal is. Olyan rejtélyek kapcsolódnak a vonathoz, amit sosem fogok megérteni.