Arusha Nemzeti Park - az üveghegyen túl

Megjöttek az hosszú esők Arushába, ami a Meru magasságában már bőven havat jelent. Délutánra rendszerint kitisztul az idő és olyankor a fenséges Meru - az őslakó waarushák szerint az esőisten maga – ködből kivetkőzve havas lejtőkkel tornyosul a város fölé. A Meru korábban a Kilimanjaróval vetélkedett, de aztán a vékony hegyfal, nem bírta a saját súlyát és a vulkán magába roskadt, másodhegedűs szerepre kényszerülve a gleccserek örök havával koronázott Kili mellett. Ennek azonban már vagy 8.000 éve, úgyhogy legfeljebb csak valamelyik épphogy felegyenesedett ősapám vacillálhatott, hogy mégis melyik nagy havasat mássza meg a kettő közül.

Menni és Enni

Izgalmas hétvége ígérkezett 14-15-i napokra. A program két jelentős projektből állt össze. Szombaton végre szerettem volna eljutni az arushai vízeséshez, ami egyszer már nem sikerült közvetlenül ideérkezésem után. Vasárnap pedig magyar konyhát ígértem Mama Aichinak, hogy az elköltözésem miatti keserű szájíz helyet inkább egy kis csípőset hagyjak hátra.