Couchsurferek

Csík remek hely. Főleg kiváló az időjárása. Ugyanakkor az ember nem ismerheti meg Székelyföldet a meleg kollégiumi szobában, az olajradiátor mellett ücsörögve. Project-partnerek után kell nézni, kapcsolatokat gyűjteni és világot látni. Felkerekedtem tehát több alkalommal is, hogy elnézzek a csíki medencéből Nyugatra, Keletre, Északra és Délre. Ilyenkor kerülnek fókuszba a couchsurferek, akik szállást és társaságot tudnak nyújtani idegenben. 

A couchsurferek majdnem mindig jó fejek. Nyitottak arra, hogy új és érdekes embereket ismerjenek meg, halljanak idegen világokról, találkozzanak új gondolatokkal, ünnepeljék a vendéglátás szokását. Erdélyben első alkalommal Udvarhelyen szálltam meg Lászlónál és Krisztinél. Nem láttam még ilyen laza és vidám párt. Náluk mindig volt helye a viccnek. Kriszti eladóként dolgozott éppen, László pedig cérna-gyártás hatékonysági szakértőként, vagy ilyesmi. (Egy későbbi udvarhelyi látogatás alkalmával souvenirként kaptam tőle zöld cérnát puliszkavágáshoz.) Kriszti Lővétéről származott, Szentegyháza melletti bányászvároskából. Igazából Lővéte bányái teremtették meg a kíváló szentegyházi acélipart a monarchia idején és a bányák kimerülése jelentette a híres kohók halálát is. Kriszti édesapja eredetileg bányász volt és gondolom az ő családi történetük is igazi párhuzam a vidék egészének történetével. A gyárak és bányák bezárása, megszűnése után, sokan találták meg megélhetésüket a mezőgazdaságban és rendezkedtek be inkább önellátásra. Később, amikor visszafelé elvittem őket Lövétére, szerettem volna finom juhtúrót venni Kriszti anyukájától, de csak ajándékba volt hajlandó adni. Óriási dolog volt. Mivel ez volt kint tartózkodásom legszűkösebb időszaka, a juhtúró tartott felszínen. Reggelire, ebédre és vacsorára két hétig juhtúrós kenyér volt a legolcsóbb zöldséggel: sárgarépával, ez azonban már egy másik történet.

Kriszti vőlegénye (azt hiszem), László egy igazi tájékozott fickó volt Udvarhelyről. Sok mindenről tudott, sok mindent látott, minden érdekelte. Igazi élmény volt velük találkozni. Úgy terveztem, hogy egész napi ügyintézés után megyek vissza Udvarhelyre és úgy beszéltük meg, hogy a kultikus udvarhelyi „G pont” bárban találkozunk 8 óra tájban. A couchsurfingen szervezett első találkozók mindig hordoznak magukban némi bizonytalanságot. Ismeretlenekkel találkozom, ismeretlen helyen, nem biztos hogy minden a terveknek megfelelően alakul. Sebaj, legfeljebb alszom autóban, vagy visszamegyek Szentegyházára. A G pontban azonban kiváló sörözésre került sör...sor. A G pont után ötösben átigazoltunk a másik udvarhelyi kult helyre: a Kalaposba. Érdekes módon a G pontban többet nem is jártam a nyáron, de a Kalaposban sokszor előfordultam. A Kalaposban nevezetes eseményre került sor. Megünnepeltük az elsőt az ismeretségi körben, aki megkapta a magyar állampolgárságot. Külön Kolozsvárra kellett mennie, hogy hamar kapja meg a személyit.

Három éjszakát töltöttem ez alkalommal Lászlóéknál. Az első a fentiek alapján kocsmázással telt, a másodikon, hogy kicsit viszonozzam a vendéglátást főztem nekik, zöldséges tésztát, aminek az ötlet Péter barátomtól ered, a gyakorlati megvalósítása viszont tökéletesen önálló megoldás volt. Kriszti csak nézett, hogy milyen gyakorlottan dobom össze a vacsorát és én is csak néztem, mert olyat főztem amit soha korábban, de még receptem se volt és csak halvány fogalmam hogy mit is dobok össze. Elég jól sikerült és abból amilyen hálásan fogadták egyértelművé vált, hogy a meleg házi koszt nem gyakran jut ki nekik. A kocsmázás aznap nem volt a programban, hanem házi karaokee estet rendeztünk. Közismert slágerek mellett köznemismert különlegességeket mutogattunk egymásnak. Az este csúcspontja a „Sunt Soferi di camion” című román nóta volt. A nyár folyamán még többször találkoztunk valamilyen formában. Amikor visszapillantó-tükör törésem volt és csíkban nem lehetett kapni bontottat, Lászlót kértem meg, hogy vegyen Udvarhelyen, később pedig a papája hozta el nekem. Találkoztunk Krisztivel is a pünkösdi búcsún. És amikor Bálint látogatott el Csíkba, akkor hárman szálltunk meg Náluk, de ez már igazán egy másik történet.

A következő couchsurfer élményem a Szentgyörgy napokon esett, Sepsiszentgyörgyön. Két nagyon érdekes ember is visszajelzett, hogy szállhatok náluk. Sanyi EkE-s volt (Erdélyi Kárpátok Egyesület) és sokat reméltem megtudni tőle a helyi túralehetőségekről, Ildikó pedig tanítónő, aki minden elképzelhetőnél vagányabb személynek tűnt és bizonyult. A Szentgyörgy napok nagy esemény a környéken és mint a legtöbb nagy eseménynek a környéken ennek is az a hagyománya, hogy akármikor is rendezik, mindig zuhog az eső. Most sem volt ez másképp. Autóstoppal érkeztem ami nem a legjobban indult. 1,5 órát stoppoltam a Csíkszeredai kivezető úton, meglehetős hidegben és kit kitartás között a zsebemben melengettem az ujjamat. Az ünnep ettől függetlenül igen lendületesen indult. Ahogy ilyen események alkalmával lenni szokott, leginkább a Lacikonyhák produkciója csábítja az embereket, de akad azért némi kulturális élmény is. Ildikó már előre jelezte, hogy elég elfoglalt lesz, mert egy barátnőjének segít a pult mellett. Meglátogattam a forgatagban és rögtön rámbízta a lakáskulcsát és a címet, hogy bármikor, amikor elegem van a fesztiválból, menjek nyugodtan. Sok helyen couchsurföltem már és előfordult, hogy kulcsot is kaptam, de így még sosem. Mondtam neki, hogy nélküle úgysem megyek, hanem majd megvárom míg végez és később így is történt. Ezt követően futottam össze Sanyival, aki bevezetett a sepsi ekések társaságába így a szentgyörgy napok megfelelő kiélvezése és a Székely múzeum meglátogatása után velük töltöttem az estét. Sok helyen megfordultunk végül pedig a Ganésa című indiai étteremben horgonyoztunk le. A hely bizalmasan csak „Gányésá” néven fut, ahová szombat esténként igazi törzsgárda jár el „káráokéézni”. Mi is részt vettünk. Szidi nevü lánnyal énekeltünk „Most múlik pontosan”-t duettben. A mérsékelt siker mellett a hangulat igazán a toppon volt, amikor Ildikó hívott, hogy végzett és hajrá, mehetek később is, de ő most indul haza. Éjfél tájban járt az idő, Ildikó reggel 6 óta dolgozott, de komplett vacsora várt otthon, borral (bár azt hiszem azt talán én hoztam) terített asztallal. Másnap Ildikónak 6-ra már mennie kellett dolgozni. Szegény körülbelül 4 órát aludt a csaknem két napból, amíg én ott voltam és az egyik legkiválóbb couchsurfer házigazdám volt. Muszáj lesz még később visszatérni hozzá. A hazatérő stoppolás profi módon sikerült. Piros lámpánál, ahogy azt a stopposok kézikönyve írja, bekopogtam, megkérdeztem, az úton végig szórakoztattam, és a ház előtt kiszálltam. Az odaút 1,5 órájával szemben, visszafelé 1,5 perc alatt sikerült.