Március közepével beköszöntött a hosszú esők időszaka, legalábbis a naptár szerint. Egyelőre azonban minden eddiginél szárazabb idő járja Arushában, tehát minden eddiginél nagyobb por borítja a várost és a környékbeli falvakat.
Télből Nyár
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: angol. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: angol. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. március 24., szombat
Önkéntes (üzleti) Terv
Ha valakiben felmerül a gondolat, hogy önkéntes legyen, erre számos lehetősége adódik otthon, saját közössége javára. Hanem a tengerentúli önkéntesség ettől sokban különbözik és nem szükségszerűen táplálkozik azonos motivációból mint a normális életvitel keretében, szűkebb pátriánkban kifejtett közösségi munka. A miénknél komolyabb szociális érzékkel, némi gyarmatosítói lelkiismeretfurdalással és nem utolsósorban relatív magas diszkrecionális jövedelemmel rendelkező országok polgárai számára egy önkéntesküldő szervezet választása könnyű és anyagilag sem megterhelő út az „etikus utazáshoz”.
2012. február 15., szerda
Népirtók és krikettezők - a nemzetközi Arusha
Minden „Első Világból” érkező számára hihetetlennek tűnik hogy Arusha, Tanzánia egyik legfejlettebb városa. A központ alapján senki nem mondaná nagyobbnak a helyet ötvenezresnél. Aki nem tudná: Arusha Kelet-Afrika Genovája. Valójában egy milliós városban élünk és foglaljuk el magunkat programokkal. Természetesen kemény munka mellett. Az elmúlt időszakból kettőt mesélnék el. Mindkettő az expat közösség egzotikus életébe adott betekintést. Először is végre sikerült sort keríteni egy kihagyhatatlan programra, az ENSZ ruandai népirtást vizsgáló bíróságának meglátogatására, másodszor pedig igazi gyarmati hangulatot idéző krikettmeccsre mentünk.
2011. augusztus 9., kedd
Tábor 2.1
Ahogy véget ért az egy hónap keresztúri táboroztatás, és elutaztak a szüleim, végre a tusnádfürdői táborra tudok összpontosítani. Kell is, mert félidőtől egy létszámban meggyengült csapatom maradt.
2011. július 31., vasárnap
Önkéntesáradat II. - ...és mennek
Sok szép és klassz dolog van ebben az időszakban és ide kell sorolnom a szüleim látogatását is. Az érkezési napot „kiveszem” a kedvükért kvázi szabadságnak. A Corona expresszel jönnek, hálókocsiban és nagyon jó viszontlátni őket a csíki pályaudvaron. Ha kicsit kívülállóként is, valójában otthon vagyok ebben a városban. Mégis ha ők vannak Nálam vendégségben sokkal inkább otthonnak érzem bárhol is lakom.
2011. július 29., péntek
Önkéntesáradat I. - Jönnek és jönnek
Péterék a legjobb pillanatban jöttek. Már viszonylag rendezetten futott a keresztúri tábor és még épp nem indult el a csíki. Ugyanakkor a legjobb pillanatban mentek. Elutazásuk másnapján a második tábor rajtja is elérkezett. Hétfőn a gyerekeket leköltöztetik Tusnádfürdőre, én pedig összeszedem a már megérkezett önkénteseket, hogy kitaláljuk miről is fog a tábor szólni.
2011. július 19., kedd
Vendégek
Nincs hét esemény nélkül és ez így van jól. Péter és Noémi jön vendégségbe pénteken és maradnak négy napot. Az elmúlt hónapokban kétszer látogattam meg őket Temesváron és most hogy vége a színházi szezonnak visszakapom a vizitet.
2011. július 12., kedd
Hogy szervezzünk nyári tábort? II. - Vonattal, stoppal, busszal
Csíkba hazafelé kipróbálom a romániai magánvonatot. A Keresztúr-Udvarhely vonal nincs benne a hivatalos CFR menetrendben. Itt a Regiotrans dieselei járnak mérsékelt gyakorisággal egészen Segesvárig. Vannak aztán olyan vonalak is, ahol az állami és a magánvonat is jár. Ha az ember nem odavalósi akkor nemigen szerez tudomást ezekről a járatokról, csak nem érti miért marad ki olyan sok idő egy-egy vonat között. A román vasút egyébként már magában egy élmény. Valószínűleg így van más a mi magyar állami vasutunkkal is. Olyan rejtélyek kapcsolódnak a vonathoz, amit sosem fogok megérteni.
2011. július 11., hétfő
Hogy szervezzünk nyári tábort? I. - Székelykeresztúr
Darabokra törve érkeztem az Orangeways busszal Marosvásárhelyre. A buszos utazást sosem szokom meg. Nem vagyok egy lényegesen átlag feletti magasságú ember, de az ülések mintha törpéknek készülnének. A weboldalon ígért wifi hiányát, a valóságban fel sem veszi az ember és a melegital automata folyamatos hibája is inkább vicces, mert minden utazásnál bejelentik. Azt a plusz 5 centit a lábnál és az ülés magasságánál viszont hihetetlen módon tudnám értékelni. De ez csak nyavalygás. A lényeg, hogy megint Erdélyben vagyok és nagyon rövidesen kiderül, mennyire sikerült összeszerveznem a sok apró részletet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)