A Raszta, a Mama, a Fekete Mzungu és ...Én

Ha azt mondtam, hogy a kalandosan érdemes utazni, akkor most azt mondhatom, hogy elégedett lehetek. Persze csak az európai reflexek teszik, hogy az ember meglepődik, ha nem minden a tervek szerint megy. Az afrikai utazáson leginkább semmi sem úgy sikerül, ahogy az ember kitalálta. 

 

Búcsú már megint

Ez is búcsú, ha nem is olyan mint a nagy somlyói. Nem százezreké, csak én vonulok át a képzeletbeli "Csíkszereda" táblától az egyelőre alig sejtett "Más tájak" kiírás alá. Rövidesen tanzán rezidens leszek.

A misszió letelt. A hónapok elszaladtak. A rendrakás két hetébe kezdek Csíkban, Székelyföldön, ahol ezt a mesebeli tavaszt és éppen múló nyarat töltöttem. 

Hogy szervezzünk nyári tábort? II. - Vonattal, stoppal, busszal

Csíkba hazafelé kipróbálom a romániai magánvonatot. A Keresztúr-Udvarhely vonal nincs benne a hivatalos CFR menetrendben. Itt a Regiotrans dieselei járnak mérsékelt gyakorisággal egészen Segesvárig. Vannak aztán olyan vonalak is, ahol az állami és a magánvonat is jár. Ha az ember nem odavalósi akkor nemigen szerez tudomást ezekről a járatokról, csak nem érti miért marad ki olyan sok idő egy-egy vonat között. A román vasút egyébként már magában egy élmény. Valószínűleg így van más a mi magyar állami vasutunkkal is. Olyan rejtélyek kapcsolódnak a vonathoz, amit sosem fogok megérteni.