2011. július 31., vasárnap

Önkéntesáradat II. - ...és mennek


Sok szép és klassz dolog van ebben az időszakban és ide kell sorolnom a szüleim látogatását is. Az érkezési napot „kiveszem” a kedvükért kvázi szabadságnak. A Corona expresszel jönnek, hálókocsiban és nagyon jó viszontlátni őket a csíki pályaudvaron. Ha kicsit kívülállóként is, valójában otthon vagyok ebben a városban. Mégis ha ők vannak Nálam vendégségben sokkal inkább otthonnak érzem bárhol is lakom.

2011. július 29., péntek

Önkéntesáradat I. - Jönnek és jönnek


Péterék a legjobb pillanatban jöttek. Már viszonylag rendezetten futott a keresztúri tábor és még épp nem indult el a csíki. Ugyanakkor a legjobb pillanatban mentek. Elutazásuk másnapján a második tábor rajtja is elérkezett. Hétfőn a gyerekeket leköltöztetik Tusnádfürdőre, én pedig összeszedem a már megérkezett önkénteseket, hogy kitaláljuk miről is fog a tábor szólni. 

2011. július 19., kedd

Vendégek


Nincs hét esemény nélkül és ez így van jól. Péter és Noémi jön vendégségbe pénteken és maradnak négy napot. Az elmúlt hónapokban kétszer látogattam meg őket Temesváron és most hogy vége a színházi szezonnak visszakapom a vizitet.
 

2011. július 12., kedd

Hogy szervezzünk nyári tábort? II. - Vonattal, stoppal, busszal


Csíkba hazafelé kipróbálom a romániai magánvonatot. A Keresztúr-Udvarhely vonal nincs benne a hivatalos CFR menetrendben. Itt a Regiotrans dieselei járnak mérsékelt gyakorisággal egészen Segesvárig. Vannak aztán olyan vonalak is, ahol az állami és a magánvonat is jár. Ha az ember nem odavalósi akkor nemigen szerez tudomást ezekről a járatokról, csak nem érti miért marad ki olyan sok idő egy-egy vonat között. A román vasút egyébként már magában egy élmény. Valószínűleg így van más a mi magyar állami vasutunkkal is. Olyan rejtélyek kapcsolódnak a vonathoz, amit sosem fogok megérteni. 

2011. július 11., hétfő

Hogy szervezzünk nyári tábort? I. - Székelykeresztúr

Darabokra törve érkeztem az Orangeways busszal Marosvásárhelyre. A buszos utazást sosem szokom meg. Nem vagyok egy lényegesen átlag feletti magasságú ember, de az ülések mintha törpéknek készülnének. A weboldalon ígért wifi hiányát, a valóságban fel sem veszi az ember és a melegital automata folyamatos hibája is inkább vicces, mert minden utazásnál bejelentik. Azt a plusz 5 centit a lábnál és az ülés magasságánál viszont hihetetlen módon tudnám értékelni. De ez csak nyavalygás. A lényeg, hogy megint Erdélyben vagyok és nagyon rövidesen kiderül, mennyire sikerült összeszerveznem a sok apró részletet.